Nos, lassan itt az év vége, és én még nem írtam ilyen journal-t sosem. Hmm, fiatalabb már nem leszek, szóval ideje elkezdeni.

Egész jó évet zárhatok lassan. A dolgok munkaügyileg jól alakultak, Mesi továbbra is velem van, és az új zenekarom is sínen van. Most ünnepeltük a két éves fennállásunkat. Hamarosan jönnek a felvételek, a design, a kampány, a koncertek.. tudjátok, hogy megy ez.

Sikerült megjelentetnem az első önálló kepregény-gyűjteményemet márciusban, és a fogyásra sem panaszkodhatok. Nyáron eljutottam Kassára, Krakkóba, Auschwitz-ba, Prágába és Bécsbe is. Egy apró ujjműtéten is túlestem pár hete, de már a heg is alig látszik. Jelenleg egy rövidebb kepregényen és egy albumborítón dolgozgatok, hamarosan pedig elkezdjük összerakni a zenéket is.

Olvastam egy könyvet Nietzsche életéről nemrég. Nietzsche azt mondta, hogy az egyik legnehezebb döntés volt számára, hogy ne csapongjon a számára fontos dolgok között, és erőnek erejével rávette magát, hogy csak egy dologgal foglalkozzon azután. Mostanában ez a kérdés foglalkoztat engem is. De mi alapján válasszon az ember a hobbijai közül, ha ugyanúgy szereti őket csinálni? Ráadásul, hogy még szebb legyen a történet, borzalmasan fáradékony ember is vagyok, rengeteg alvásra van szükségem.

Szóval, hadd ne mondjam; nehéz ügy. Persze, vannak Igazi problémák is az életben, csak ha már journal, kiírtam, ami hirtelen eszembe jutott.

És hirtelen két dologra van most szükségem. Az egyik az idő, a másik pedig a tűz, ami hajt, hogy mindig sikerüljön fölülmúlnom önmagam.